Minden rosszban van valami, ami akkor és ott jó és éppen attól válik azzá, hogy vissza nem hozható - mondja a sláger...
Nem csak ebben a slágerben van benne ez a „motívum”. Legtöbbször a kínai mesét szokták elmondani a szegény emberről és a fiáról, hogy igazolják eme állítás helyességét. Tudom, sokan csóválják a fejüket azt mondogatva: „na persze! még hogy a rossz az jó! ne nézzenek engem hülyének!”
Szeretnék elmesélni nektek egy saját esetet, ami ma történt meg velem:
Megyek a postára csomagokat feladni, volt utánvétes és ajánlott is közte. Örültem, hogy nem kellett nagyon sokat várjak, viszonylag hamar sorra kerültem. Már mindent felvett a postás, amikor elő akarom venni a pénztárcát a fizetéshez és … nincs meg…
Biztos voltál már ilyen helyzetben. Én azon nyomban a megoldásra figyeltem a felesleges negatív érzelmek turbózása helyett: „biztos otthon hagytam”. Odafordultam a hölgyhöz és elnézést kérve kérdeztem mit tegyünk most. Ő nagyon készséges volt, azt mondta, hogy kinyomtatja az egészet és amikor otthonról visszaértem fizetek.
Irány haza szélsebesen, be a házba, átkutatom a táskát amivel tegnap voltam – pénztárca sehol. Nyugalom mondom magamnak, meg kell kerüljön. Végigpergetem ma hol jártam, mit csináltam, esetleg hol vehették ki a pénztárcát tőlem. Rajtakapom magam ezen a gondolatmeneten és leállítom. Nincs szükség pánikra, nyugalom. Nem emlékszem, hogy reggel beraktam volna. De akkor hol lehet?
És most, hogy újra visszaállítottam az érzelmeimet pozitívra, jön a sugallat, hogy megnézzem egy harmadik táskában. Mivel megtanultam hallgatni a belső megérzésekre, azonnal odanyúlok – és láss csodát ott a pénztárca J
Most már boldogan robogok vissza a postára. Amint beérek látom, hogy a hölgynél épp senki nincs, valamit a gépen dolgozik. Odamegyek, előveszem a postakártyámat, lehúzza majd mondom, hogy érintős a kártyám. Erre: már lezártam és kinyomtattam, csak készpénzben tud fizetni. BUMMM
Nincs nálam készpénz… A dolgozó aranyos, semmi gond hívja a felettesét. Időközben hálaimát rebegek, hogy ilyen kedves postai dolgozóval van dolgom. Kiderül, hogy mindent törölni kell és újra felvinni a gépbe. Hát most már ennyi baj legyen – gondolom. Na de még mindig nincs vége: a gép az utánvétet nem veszi be újból, mert azt a kódot „már felhasználtuk”.
Újra hívja a főnökét, de ez esetben ő se tud „varázsolni”. Visszanyújtja nekem a csomagot, hogy sajnos ezt nem tudják felvenni. Ez persze azt jelenti, hogy megint ki kell majd nyomtatnom, visszamennem postára, sorba álljak… Hát nem örülök neki…
Jön egy megérzés, hogy nézzem meg, kinek ment volna a csomag. Csodálkozom ezen, hisz otthon meg tudnám nézni – de megtanultam, hogy ítélkezés helyett ( az agy kimagyarázó trükkje) csak kövessem a belső indíttatást. Így is teszek, elkérem a hölgytől és akkor látom, hogy rossz a párosítás!!!
Ha az a csomag úgy elment volna, a címzett mást kapott volna, mint amit kért és sok – sok ezer forintomba került volna a kár, amit ezáltal magamnak okoztam volna. Elöntött a hála hulláma azonnal és szélesen mosolyogtam: De jó, hogy „ilyen kedvezőtlenül” alakultak a dolgok! És máris kicsattanó jókedvvel mentem tovább, folytatni a napomat.
Mint láthatod, a rossz valójában jó volt az esetemben. Viszont ami nagyon fontos: ha nem hallgatok a megérzésemre és nem nézem meg ki a címzett, akkor ugyebár azzal a tudattal élhettem volna, hogy akadályokba ütközök, nehezített az életem – helyettesítsd be azzal, mait te szoktál ilyenkor használni. Mint a példámból láthatod, tévhit lett volna ez a fajta meggyőződés. Valójában védtek, segítettek, jót csináltam nekem – nevezzük Istennek, az őrangyaloknak, spirituális mesternek/vezetőnek – ki miben hisz.
Az élet minden egyes percében lehet így gondolkodni: „minden értem van, minden a legnagyobb rendben történik az életemben”. Igen, van amikor nehéz ezt látni rögtön ott abban a pillanatban. Hadd meséljek erről egy másik történetet, ami szintén igaz történet.
Mit ad Isten, szóba elegyedett egy másik ott várakozó férfivel és egy több milliós üzletet kötött vele ott a tranzitban. Ha nem kési le a csatlakozást ez SOHA nem történt volna meg! Szóval a saját hozzáállásom a „helyzethez”, az élethez dönti el, hogy mit tapasztalok az életemben. Ezért érdemes tudatosan pozitívan gondolkodni, mert a gondolatainkkal teremtjük a valóságunkat.
Ha szeretnél te is tudatosan alakítani az életedet és elérni a céljaidat, ajánlom a figyelmedbe a Budapesti teremtő tanfolyamomat vagy az online 6 hetes vonzás tanfolyamomat. A megfelelő tanfolyamra kattintva érheted el a leírását. Ha szeretnél először még többet hallani a témában, akkor ajánlom figyelmedbe az előadásomat a témában, amit az Everness fesztiválon vettek fel. Ezt ide kattintva érheted el.
Jó teremtést kívánok az életedbe :)