Mikor megérkeztem a helyszínre fél órával korábban, senki nem volt ott. A helyszín alkalmazottai szereztek nekem projektort, mert a meghívóm ezt elfelejtette közölni velük, pedig megbeszéltük írásban…
5 óra után 10 perccel be is esett két klubtag a beígért 20-ból; a szervező valamikor negyed hat után érkezett meg. Kiderült pár kérdésből, hogy csak egy emberről tudta, hogy ott lesz, de az se jelent meg – nekem 20-at mondott. Lenyelve a békát javasoltam, hogy kezdjük el az előadást, ha valaki még beesik akkor ő becsatlakozik.
Ő viszont beszélgetni szeretett volna még és várni – mint kiderült csupán azért, hogy engem beszervezzen klubtagnak. Nagyon rosszul állhat a szénájuk tagságügyben – gondoltam.
Végül sikerült elkezdeni az előadást fél 6-kor 4 emberrel. Később beesett egy ötödik is. Mivel van már tapasztalatom, sikerült 35 percet gyakorlásra is fordítanunk. A megjelentek annyira elégedettek voltak, hogy jelentkezni akartak a csikung tanfolyamomra, hogy megtanulják ezt a módszert. Felálltak a helyükről, elővették a pénztárcájukat és elindultak felém.
Ekkor a házigazda közölte velük, hogy ne egyenként fizessenek nekem, nem ők jönnek el hozzám, hanem majd szervez egy tréninget amit én csak nekik tartok és „biztos megegyezünk abban, hogy ők mennyit fizetnek nekem”. Mikor azt mondtam, hogy természetesen közösen is meg tudjuk beszélni, hogy mennyiért jövök el, akkor már megint változtatott, akkor már nem akart tréninget, hanem hogy járjak hozzájuk heti szinten közösen gyakorolni - na és persze, hogy legyek tag, mert az nekem „milyen jó”. – Nyilvánvalóan azonnal tagsági díjjal találnám szembe magam és azzal, hogy ingyen szolgáltassak a tagoknak.
A többiek mégiscsak hajlottak arra, hogy hozzám jöjjenek el – nyílván ismerve a vezetőjüket, hisz én egy szóval nem mondtam nekik, hogy most fizessenek nekem. Így az est folyamán a „kedves” vendéglátóm többszörösen lebeszélte a többieket a vásárlásról. Még a szórólapomat se rakhatták el, hogy náluk „tilos kiadni személyes adatokat” és „még az elnök telefonszámát se ismerik a tagok”.
Ez az eset nagyon elgondolkodtatott. Állítólag ez a személy mások javát „szolgálja” az egyesületen keresztül, aminek a vezetője. Ehhez képest nemcsak, hogy ingyen várja el másoktól, hogy neki szolgáltasson, de még a lehetséges vevőket is elűzi „köszönetképpen”. Hozzátenném, hogy etikáról beszélt nekem, amikor előadta, hogy menjek hozzájuk közös gyakorlást tartani, de természetesen minden rajta keresztül zajlódhat le, a tagok nem léphetnek kapcsolatba közvetlenül velem…
Nyilván nagyon sok tanulságot levontam ebből az esetből. Az első természetesen az, hogy ezt az embert messziről elkerülöm. Ugyanakkor rájöttem arra, hogy nem hagyhatom szó nélkül ezt a viselkedést, mert ez egyszerűen nem etikus. Így írtam neki egy e-mailt, amiben kifejtettem egy kicsit a viselkedése etikátlanságát.
Ha igazán sikeresek akarunk lenni az életben, akkor minden esetben először arra kell figyeljünk, hogy az ügyfelünk elégedett legyen. Hosszú távon ez a „business modell” hozza meg a gyümölcsét – tartósan. Így azt javaslom minden olvasónak, hogy először minőséget nyújtson és akkor a siker se marad el a vállalkozásában. Nekem azóta már van pár kapcsolatom csikung "ügyben" akikkel öröm együttműködni :)