Az energetikai, vagy akupunktúrás pontok saját feladatkörrel, szép számmal megtalálhatók a meridiánvonalak mentén. A meridiánt a kínai felfogás nem azonosítja az idegpályákkal, sem a vérrel, sem egyéb belső keringési folyamattal. A meridiánoknak nincs tapintható útvonala, viszont nélkülük (a csí áramlása nélkül) nincs véráram sem, s nincs belső működés a testben. A csí megtalálható ugyanakkor a vér áramban is, az idegpályákban is, anélkül, hogy helyileg azonosítható lenne bármelyik formával.
12 fő energia csatorna ismert(meridián), melyek a test mindkét oldalán az ujjaktól indulva eleinte a felszínen, majd a mélyben futnak. A test elején, és a belső felszínén találhatók a jin vezetékek (hat darab), a test hátsó és külső felszínén pedig a yang vezetékek (hat darab). Mindegyik kapcsolatba hozható valamelyik szervvel, így egy általánosnak mondott fájdalom az értők számára a meridián mentén található belső szerv bajára hívhatja fel a figyelmet.
Létezik még nyolc raktározó csatorna (páratlan vezeték), melyekre akkor van szükség, ha többlet csí jelentkezik a test valamely pontján. A többlet ide vándorol, és ha hiány van, innen meríthető. Ezért inkább tároló, mint vezető funkciót látnak el. Közülük kettővel foglalkozik kiemelten a kínai gyógyászat, a test elején középen futó befogadó vezetékkel, és a test hátoldalán középen futó kormányzó vezetékkel. E két vezeték alkotja a „kis égi kört”.
A meridiánok a test bizonyos helyein mélyebben, máshol a bőrfelszín közelében lelhetők. A bőrfelszín közelében pedig felkínálnak jó néhány csomópontot, melyek érintésével üzenet küldhető a test belső, bonyolult világába. Léteznek olyan meridiánok, melyek az izmokért (12 darab), idegekért (12 darab), a bőrért (12 darab), és a csontokért (12 darab) felelnek. A fennmaradó négy pedig különleges meridián.
A jól ismert energiapontok csak a 12 fővezeték mentén találhatók. A kínaiak által meghatározott belső szervekről annyit érdemes tudni, hogy nem egészen azonosak a nyugati felfogás által behatárolt szervekkel. Inkább kapcsolatrendszereket határoznak meg, mint konkrét szerveket. A tüdő például kapcsolatban áll a vesével, valamint a bőrproblémákért is felelős. A máj összeköttetésben áll a szemmel. A belső világ összefüggéseit is a jin-yang kapcsolaton működteti. A szerveket, funkciójuk szerint jin, illetve yang jellegű csoportra osztja.
Jin szerv a tüdő, szív, lép, máj, vese. Ezek az élet alapvető feltételeit biztosító szervek, hisz kering bennük a vér, a nyirok, a csí, benne lakozik az értelem. Yang szerv a gyomor, az epehólyag, vékonybél, vastagbél, húgyhólyag. Ezek pedig a fennmaradást, a test működését biztosítják. Befogadnak, felhasználnak és ürítenek. A jin szervek tömörek, a yang szervek barlangszerűek. A szervek párosával töltik be funkciójukat, azaz a jin-jang egyensúlyt.
Ez azt jelenti, hogy minden jin szervnek van yang párja: tüdő-vastagbél, gyomor-lép, szív-vékonybél, hólyag-vese, szívburok-hármas melegítő, epehólyag-máj. Az energia szabályos, kétórás ciklusokban halad át az egyes szerveken. Amikor az egyikben telítődik, a vele ellentétes oldalon levő szervben energiahiány lép fel.
A szervek működési szabályzatát a kínai szervóra tartalmazza. E szerint minden szervünk naponta egyszer eléri energiacsúcsát, a vele szemben levő szerv pedig éppen akkor éli át energiahiányos állapotát.
Például, amikor a szív energiája a csúcspontján van (11 és 13 óra között), akkor az epehólyag energiája éppen a minimumom van (23 és 1 óra közölt). A szervórákról ide kattintva tudsz tájékozódni.
A csikung hat az összes meridiánra is, elősegíti ezek "kitisztulását", hogy az energia szabadon tudjon áramolni és így a szervek és minden sejt a testben jól tudjon működni. Kattints ide és nézd meg milyen csodás eredményeket értek már el a csikung gyakorlatokkal.
forrás: Berente Ági:Keleti gyógymódok kézikönyve